D

Ma éjjel ne szólj semmit sem! Kérlek!
Csak ölelj át olyan szorosan,
 hogy érezzem minden rezdülésed,
minden kis mozdulatodat.

Úgy vonja magadhoz, mint egy puha párnát,
amely gyöngéden fejedhez tapad,
hadd érezzem azt minden simításban,
milyen jó, mikor mellettem maradsz.

Nem kell a szó. Nem kell gyertyafény sem.
 Majd világít a szemed bogara,
elég lesz, ha az ujjaimmal érzem,
vágytól tüzelő, forró arcodat.

Ma éjjel nem kell semmi, csak érezd,
hogy szeretlek, s minden egyes pillanat,
 olyan boldog, mit veled megélek,
s nélküled nekem nem kell több tavasz.

Maradj velem, és őrizd, mint én is,
álmainkat, hogy minden pillanat
úgy maradjon meg emlékezetünkben,
hogy érezzük azt, hogy milyen jó is az.

Szeretni addig az utolsó percig,
amíg az éjjel magához ragad,
 s úgy menni el, hogy ne bánjunk semmit,
 s csak azt sajnáljuk majd, ami itt marad.