G

Anyám sosem dúskált jólétben, de nem is vágyott arra,
hogy az élet kincsekkel vagy pénzzel jutalmazza,
mert mindig többre értékelte, ha azt mondták neki,
szép a lelke, s ezért sok-sok ember nagyon szereti.

Anyám az utolsó fillérjét is odaadta nékem,
nem számított, hogyan él, mily nagy szegénységben
mert tudta, ő még azt is elviseli, ha más élelem nincs
csak pár szelet kenyér, ami az éhségben nagy kincs.

Anyám tíz tojásból ötöt mindig nekem szánt,
hiába mondtam azt, hogy nincs szükség reá,
Ő csak mosolygott és azt mondta, - ejnye, gyermekem,
amit jó szívvel adnak, vedd nyugodtan el-

Szép szavait meghallgatva, szemem könnyes lett,
hiszen Én is mindig ezt mondom a gyermekeimnek,
mert anyám és én is jól tudtuk, amíg adhatunk,
a szegénység is azt láttatja, hogy gazdagok vagyunk.

Anyám mindig boldog volt, ha hazalátogattam
mert ilyenkor úgy érezte megint ünnepnap van,
hiszen az Ő kincse, az Ő gyermeke ismét hazatért,
hogy néhány jó szót kaphasson és pár ölelést.

Mióta elmentél jó anyám, megváltozott minden.
Nincs már aki fogad, boldogan, meghitten,
és nincs már aki mosolyogva azt mondja nekem,
milyen jó, hogy hazajöttél, Én drága gyermekem.