F

Azt súgta egy napon fülembe az ördög,
-Maradék életed a pokolban töltöd!
-Leteltek a földi szép éveid neked,
-Föld alá temetnek, elviszem a lelked.

Mondom néki:-Sátán!Kicsit későn jöttél,
-Mögöttem kegyetlen, fájó ötvenöt tél.
-Nem tudsz már megölni, lelkem régen halott,
-Szívem összetörve, magam is holt vagyok!

-Mi fájhatna jobban mint, hogy így kell éljek,
-Mindenem elveszett, tetőled sem félek.
-Vedd el hát nyugodtan, úgysem kell már másnak,
-Régóta cinkosa vagyok a halálnak!

Rám nézett az ördög, meglepődött, láttam,
-Nincs mit elveszítsek-mondtam neki bátran.
Belebújt lelkembe, úgy tekintett körbe,
Fekete szemében megcsillant a könnye...