A barátok, a barátok fa

A barátok, a barátok fa cipőben járnak.
Azok élik világukat, akik ketten hálnak.
Lám, én szegény árvagyerek csak egyedül hálok,
akármerre kaparászok, csak falat találok.

Mindenkinek van babája, csak énnékem nincsen.
Kinek kettő, kinek három, nékem még egy sincsen.
Ha az Isten egyet adna, jaj, de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, s a füstre feltenném.

Csillom-csálom csikósné, csikorgós gulyásné,
sarkon járó juhászné, legényes molnárné,
nem csak egyszer tettem a kezem a bögyödre,
dirmeg-dörmög a banya egész életébe'.

Dirmeg-dörmög a banya, mint a bolond bába,
valahol egy ördög van, bújjon a banyába!
Sárkerék, csillagrugó, angyalom asszonyom,
jobb a farod följebb álljon, mint a fejed fájjon.

A csikósok, a gulyások kislajbiba' járnak,
azok élik világukat, akik ketten hálnak.
De már mostan jó' van dolgom, nem parancsol senki,
mikor mondják, mars ki Jankó, nekem ki kell menni.