F

Mondd, mi marad meg belőlem neked,
ha elvágtáznak velem a gyors iramú szelek,
s ha nem leszek már más csak levélroppanás
mely próbálja túlélni a bakancstaposást.

Mondd, megmarad-e szívedben virágillatom,
halk sóhajjal belé dúdolt álmatag-dalom.
Azok a nyári lopott csókok, azok a téli ölelések
mikről szép gondolatú versszavak mesélnek.

Mondd, meddig őrzöd meg kezem lágyságát,
összekulcsolt ujjainknak szilárd tartását,
szemem tekintetét mely szemedben parázslott,
mikor ábrándos ajkunkon csókok nyoma látszott.

Mondd, sírsz-e értem párcsepp emlékező-könnyet,
melyek múltunk idejéből vulkánként kitörnek,
vagy végleg feledésre ítélsz néhány év után, 
s mint kit sosem szerettél, úgy gondolsz majd rám.